Az öntözőrendszerek esetében a nevében is benne van, hogy egy rendszerről, azaz sok alkotó elem összehangolt egységéről beszélünk. Sokan talán nem is gondolnák mennyi alkatrészt kell beépíteni és beüzemelni, hogy kertünkben egy jól működő öntöző rendszerünk lehessen. Az alkotók egy része mindenki számára látható és világos, azonban sok olyan dolog is szükséges, amelyekre nem is gondolnának.
Leginkább kézzel foghatóak a szórófejek, hiszen ők végzik a munka látványos részét. A kerti, illetve a parköntözés technikában a gyepszórófejek minden esetben süllyedő kivitelűek, azaz az öntözési idő alatt kiemelkednek a talajból, öntöznek, majd a locsolás befejeztével visszahúzódnak. Így tudjuk elérni, hogy ne zavarják a kert használatát, ne sérüljenek. Szórófejekből nagyon sokfélével lehet találkozni, számtalan gyártó nagyon sok típust kínál, azonban praktikusabb működési elv alapján csoportosítani őket, így már lényegesen kevesebb kategóriával találkozunk.
A márkák tekintetében mindenképp meg kell állni egy percre. A park öntözés technikában 3-4 nagy gyártó uralja a piacot, mellettük létezik még több kisebb. A nagy gyártók kiterjedt forgalmazói hálózattal rendelkeznek, megfelelő terméktámogatással, szakmai táblázatokkal leírásokkal. Nehéz igazságot tenni melyikük a legjobb. Minden cégnek, természetesen nekünk is van egy preferenciánk, hogy melyiküket tartjuk ár/érték arányban a legjobbnak. Ennek ellenére más, konkurens gyártók rendszereit is karbantartjuk, üzemeltetjük, de új építés esetén mégis mindig „kedvenc” gyártónk termékeit javasoljuk. Amire még felhívnám a figyelmet, ezek mind profi eszközök, kiváló minőségben, belőlük fel lehet építeni egy korrekt öntöző rendszer. Mindez a barkácsáruházas, bevásárló központos termékekről nem mondható el. Talán elgondolkodtató, egyik nagy gyártó termékeit sem lehet megvásárolni bevásárlóközpontokban, kizárólag szakkereskedőknél, vagy telepítőknél…
De térjünk vissza a szórófejekhez.
Kisebb szórási távolság esetén (legfeljebb 5 méteres sugár) használatosak a spray szórófejek, amelyek a beállított szórási szöget folyamatosan öntözik (azaz például 180 fokos fúvóka esetén a félkört folyamatosan locsolja). Viszonylag nagy a csapadék intenzitásuk, tehát helyes fejelrendezés mellett rövid idő alatt sok nedvességet juttatnak ki a területre. Kisebb felületek, akár fél-1 méteres sávok, vagy kacskaringós kert részek öntözésére is kiválóak.
Hunter Spray szórófej
Nagyobb szórási távolság (jellemzően 7 métertől 12 méterig) használjuk a rotoros szórófejeket. Bennük egy a víz energiája által működtetett hidromotor található, amely forgatja a szórófejet, a beállított szórási szögek között. Ezek a szórófejek egy sugárban locsolnak, és balra jobbra, a határoló által limitált szögig forognak, s így érik el, hogy minden pont kellő mennyiségű vizet kapjanak. A forgó mozgás miatt egységi területre, egységnyi idő alatt a spray fejekhez képest kevesebb vizet juttatnak ki, viszont lényegesen hosszabb sugárban öntöznek.
Hunter PGP Ultra rotoros szórófej
Ha valahol sokkal nagyobb szórási sugár szükséges az extra rotoros fejek adnak megoldást, ezek akár 20-24 méter szórási sugárral rendelkeznek. Vízfogyasztásuk azonban hatalmas, leginkább sportpályák vagy ipari létesítmények öntözésére használhatóak, a házi kertben nem jellemző használatuk.
A spray és a rotoros fejek között épp félúton találhatók a forgó vízsugaras, változó kilépőszögű szórófejek, amelyek a két rendszer előnyeit egyesítik. A fő előnyük alacsony vízfogyasztásuk, így olyan rendszerekben ahol kisebb vízáram áll rendelkezésre is használhatók. Nagyon érdekesek működés közben is. Előszeretettel használjuk őket, remekül működnek régi rendszerek felújításánál is.
Ha a szórófejek felől indulunk a rendszer felépítése során a következő elem a cső vezeték rendszer, amelyben a szükséges vizet a szórófejekhez juttatjuk. A vezetékek méretezése fizikai paraméterekkel történik, sem a túl vékony, sem a túl nagy átmérőjű vezetékek nem jók. A vezetékék lehetnek lágy és kemény polietilén csövek. Mindegyiknek meg vannak a maga előnyei, mi úgy gondoljuk a kemény polietilén csövekkel, időt állóbb, korrektebb rendszereket tudunk építeni. Nagyon fontos a szórófejek bekötésének módja a gerincvezetékre. Klasszikus megoldás, mikor egyszerűen ráültetik valamilyen csatlakozón át a szórófejet, ez azonban a legrosszabb eshetőség. A szórófej így rugalmatlan kapcsolatban van a vezetékkel. Bármilyen felső mechanikai hatás problémás lehet (például egy autó átgurul a szórófejen), ugyanis a szórófej nem tud elmozdulni, így az energiát ő emészti fel, ami legtöbbször maradandó sérüléssel jár. Ráadásul ha pár év múlva arrébb kell helyezni a szórófejet, csak nehezen megoldható. Egy fokkal jobb megoldás a lágy polietilén csöves bekötés , itt viszont a lágy polietilén cső könnyen megtörhet, sokszor még ez a megoldás sem elég rugalmas. Mi a szórófejeink gyártója által javasolt flexibilis megoldást használjuk. Ilyenkor a kemény polietilén csőre megfúrós idomokat helyezünk el, amelyre egy flexibilis, rugalmas csővel csatlakozunk, melynek végén a szórófej található. Így a szórófej egy felső mechanikai hatás miatt könnyen elmozdulhat, nem törik. Ha pár év múlva magasabbra, vagy alacsonyabbra kell helyezni minden gond nélkül megoldható. Ha a szórófejet beljebb kell tenni (például a gyep melletti cserjék olyan nagyot nőttek, hogy rálógnak a gyepre), a rugalmas beépítés miatt a legtöbb esetben minden cső vágás vagy toldás nélkül arrébb helyezhetőek.
A csővezeték esetében kardinális kérdés annak az elhelyezése. Mi minden esetben a gyep felület alá helyezzük őket és soha sem növény ágyások, vagy cserjesorok, sövények alá. Ennek oka, ha a későbbiekben bármilyen átalakítás, javítás szükséges, a gyepet könnyű megbontani, és nagyon könnyen visszaállítható a bontás előtti állapot. Ha nagyobb növények, akár fák vagy cserjék alá tennénk a vezetékeket, később a gyökerek szorításából szinte lehetetlen kiszabadítani. Ráadásul egy nagyobb növény kivágása, vagy kidőlése komolyan károsíthatná az alatta futó vezeték rendszert. A vezetékek beépítése 30 centiméteres mélységbe történik. Sokan meglepődnek, hogy fagyhatár fölé, ennek magyarázata, hogy a rendszer egyes elemei (szórófejek, csepegtető csövek), mindenképp fagyhatár felett kell legyenek. Ezért a rendszerben víz csak fagymentes időben lehet, kár lenne tehát a vezetékek mélyebbre tenni, csak felesleges bontással járna a kertben.
A szórófejek gerincvezetékei központi elosztókhoz futnak be, amelyből a kert méreteitől függően egy vagy több is lehet. Ezekben az elosztókban, vannak elhelyezve a mágnesszelepek, amelyek nyitják zárják az egyes vezetékekbe kerülő víz útját. A mágnesszelep nagyon leegyszerűsítve egy elektromos vezérlésű csap. Ha kap áramot szabad utat enged a víznek, az feltölti a csövet és a szórófejek locsolni kezdenek, ha lezár, akkor megáll az öntözés. Mágnesszelepből minden kertbe annyi darab szükséges, ahány zónára osztottuk az öntözőrendszert. Itt tartsunk egy kis pihenőt, s nézzük át miért is kell öntözési zónákat kialakítani.
Hunter PGV mágnesszelepek
Minden a kertbe épített szórófejnek van vízkibocsátása, azaz vizet használ el. A vízmennyiség ami bejön a kertbe és el locsolható viszont adott, általában lényegesen kisebb, mint amire ténylegesen szükség lenne. A szórófejek működésekor elhasznált vízmennyiséget és a szükséges nyomást a gyártó előre megadja. Például a Hunter PGP Ultra rotoros szórófej esetén 10,8 méteres öntözés sugár mellett 3,5 bar szükséges nyomásnál a szórófej 9,7 liter vizet használ el percenként. Egy átlagos hálózati víz teljesítménye alapján, percenként 30 liter víz jut be a telkünkre, amit az egyszerűség kedvéért tekintsünk úgy, hogy teljesíti a 3,5 baros nyomás értéket. Így elvileg (veszteségek nélkül, amit szintén hozzá kell számolni) 3,6 darab, vagyis 3 darab szórófejet tudunk egy időben működteni. Talán mondani sem kell, hogy 3 darab szórófejjel nem lehet szinte semmilyen területet sem korrektül megöntözni, így a többi szórófej más öntözési zónára kerül. A zóna beosztásnál az is szempont, hogy zónán kizárólag azonos típusú szórófejek lehetnek (spray, rotoros, változó kilépőszögű) egy zónán. Előfordulhat, hogy főleg a kisebb sugarú szórófejeknél nem tudjuk kihasználni a teljes rendelkezésre álló vízmennyiséget, mert a többi terület más típusú szórófejekkel lesz öntözve, akkor sem tehetjük őket közös zónára, ugyanis eltérő az öntözési intenzitásuk, azaz egységnyi idő alatt egységnyi felületre más vízmennyiséget juttatnak ki. A cél pedig, hogy a kert minden része egyforma csapadék mennyiséget kapjon. A szórófej típusok eltérő intenzitását pedig a zónánkénti öntözési időtartammal tudjuk kompenzálni.
Az öntözési időknél el is érkeztünk a vezérlőkhöz, ami szinte az egész locsolási folyamatot kézben tartja, s egyben megvalósítja az automatizálást. Azaz a vezérlő beállításán múlik, hogy mikor, melyik zóna, milyen időtartamban öntözzön. Gyakorlatilag kapcsolatot teremt a felhasználó és az öntözőrendszer között. Ezért is lényeges, hogy minden kertbe olyan vezérlő kerüljön, amely az öntözőrendszer felépítéséhez, és a megrendelő igényeihez is teljes mértékben igazodik. A jó vezérlő ismérve, hogy a rendszert nagyon komolyan testre szabhatjuk segítségével, ugyanakkor kisebb műszaki érzékkel megáldott kert tulajdonosok is elboldogulnak vele. Itt természetesen nem úgy kell érteni, hogy mindenkinek magának kell folyamatosan programoznia a vezérlőt. Egy jól elkészített és beállított öntözőrendszernek a része a vezérlő felprogramozása is. Azonban egy-két alapfunkciót célszerű mindenkinek ismernie rajta, például minden vezérlőben van kézi mód, ha nagy a szárazság, akár egy gomb nyomással soron kívül is locsolhatunk, vagy a nagy melegekben érdemes a szezonális értéket növelni, azaz minden területet 10, vagy 20 %-al több ideig öntöz a rendszer, kompenzálva a nagyobb szárazságot.
A vezérlőben be lehet állítani, hogy mikor induljon öntözés, a legtöbb esetben akár napi 10-15 indítás is megadható, melyik zóna mennyi ideig öntözzön, de lehet állítani napi bontást is, és lehet kombinálni az előzőeket. Azaz ha szombat este sokkal tovább vagyunk a kertben, aznap később locsoljon, de akár megadhatjuk, hogy a kert minden részét naponta locsolja, a zöldséges kertet viszont csak két naponta.
Hunter XCore 6 zónás beltéri vezérlő,
mindent tud, amire egy családi kertben szükség lehet
A vezérlőben futnak össze a különböző szenzorok jelei, amik befolyásolják az öntözés mikéntjét. A legegyszerűbb az esőérzékelő, amely csapadék esetén letiltja az öntözést, és csak akkor indítja újra, ha az érzékelő része megfelelően kiszáradt. A legtöbb típus érzékenysége állítható, vagyis meghatározhatjuk, hogy egységnyi csapadék után mennyi idővel kapcsoljon vissza. Az esőérzékelők visszakapcsolása a száradás függvényében történik, így egy hosszabb eső után ha napokig párás, nedves az idő akkor sem engedik még sokszor az öntözést. Lehetséges a vezérlőhöz szél érzékelőt párosítani, így elkerülhető, hogy nagy szélben locsoljunk, ugyanis ilyenkor hatalmas az elsodródás. Hiába megy az öntözés, lehet, hogy a teljes vízmennyiséget a szomszéd kapja meg. A legkomplexebb érzékelőkben napfény és hőérzékelő is helyet kapott, ezek segítségével a vezérlő megpróbálja kiszámolni az adott napi kipárolgást és ennek alapján módosítani az öntözési időt. Vagyis egy meleg, száraz napon minden zónát hosszabb, míg egy hűvös, borult napon rövidebb ideig fog öntözni, mint azt az eredeti programban beállítottuk.
Hunter MiniClick esőérzékelő
Amikor vezérlőt választunk el kell dönteni, hogy hová kerüljön, mindegyik típusból létezik bel- és kültéri modell is. Itt gyakorlatilag csak a ház szigeteltségében van különbség. A kültéri masszívabb házat kapott, ellenben valamivel drágább is. A másik komoly kérdés a zónák száma, vagyis hány öntözési kört tud kapcsolni. A legolcsóbb vezérlők 4 zónát tudnak, a komolyabb modellek 6,8,10,12 vagy ennél is többet. Jellemzően 8-10 zónáig a fix zónás modellek vannak, azaz gyárilag ennyi kör vezérlésére alkalmasak, később sem bővíthetők. A drágább vezérlők modul rendszerűek, azaz bővítők segítségével elég magas (akár 32, 64) zóna is vezéreltethető velük. Azoknál a kerteknél, ahol később még várhatóan újabb területek kerülnek be az öntöző rendszerbe nagyon körültekintően kell vezérlőt választani, nehogy a zónák száma később kevésnek bizonyuljon.
A drágább modellek távirányítóval is programozhatóak, azaz ki sem kell lépni a kertbe, ha például manuálisan szeretnénk öntözni, de léteznek már internet kapcsolatra alkalmas vezérlők is, amelyeket hálózaton keresztül távolról is irányíthatunk. Ilyeneket célszerű például közparkokban használni, ahová nem kell kimenni minden egyes programozás alkalmával, hanem egy központból vezérelhetőek.
A lehetőségek szinte határtalan, minden kertre meg lehet találni az optimális megoldást, a lényeg, hogy jó terv alapján, korrekt anyagokból, jó minőségben építve készüljön a rendszer.