Biztos sokan láttak már kertekben öntözőrendszert, s ilyenkor mindenkiben nagyon sok kérdés fogalmazódik ezzel kapcsolatban, hiszen az öntözés egy olyan témakör amivel garantáltan minden kertészkedő találkozik, s szinte minden kertben vannak problémás, megoldásra váró részei. Saját tapasztalatunk is ezt mutatja, hogy a kertekben sokan küzdenek, mert nincs valami rendben az öntözés megoldásával. Készítünk egy több írásból álló cikk sorozatot, amelyben az öntözésen belül egy-egy témát próbálunk meg körüljárni.
A kényelem, a kertek minél nagyobb fokú automatizáltságának az igénye már nagyon régi, szinte egyidős a kertkultúrával. Míg régen rabszolgák segítségével oldották meg a különböző munkákat napjainkban inkább az elektronikus eszközök segítségével végzett automatizálás a megoldás.
Az automata öntözőrendszereknek természetesen legnagyobb előnye a kényelem, hiszen egy jól megépített és beállított rendszer tényleg odafigyelés nélkül is teszi a dolgát és gondoskodik a kert növényeinek megfelelő vízellátásáról. Az előző mondatban a hangsúly a jól megépítetten van, ugyanis sajnos sok esetben találkozni gyengébb minőségű alkatrészekből, vagy helytelenül összeállított rendszerekkel, amelyek később sem működnek megbízhatóan, folyamatosan problémát okoznak a tulajdonosnak. Az öntözőrendszer esetében fokozottan igaz a régi mondás, az olcsóbb lesz mindig a drágább.
Óriási előnyük, hogy nincs szükség kézi munkaerőre, odafigyelésre működtetésükhöz, azaz teljesen önállóan végzik dolgukat. Nem probléma ha este nem vagyunk otthon, esetleg nincs időnk locsolni, netán nyaralni mentünk, az öntözés a beállított program szerint fog megtörténni. A korszerű vezérlők több programot tudnak tárolni, így akár megadható, hogy szombat este, amikor kertiparti lenne a kertben később locsoljon, míg a többi napon az öntözés akár mehet korábban is.
Az automata rendszerek másik nagy előnye, hogy ténylegesen annyi vizet juttatunk, oda ahová szükséges. A kézi locsolású megoldásokhoz képest ez komoly előrelépés, ott ugyanis az egyenlőtlenség komoly probléma. Bármilyen szórófejet is használjunk az sosem szór egyformán mindenhová a szórási sugáron belül. Azaz lesznek olyan foltok amelyek több, míg mások kevesebb vizet kapnak. Ráadásul a kézi szórófejeket mozgatjuk, arrébb tesszük, lesz amikor rálocsol a már megöntözött területre, máskor pedig nem. De ugyanilyen probléma, hogy melyik ponton hány percig öntöztünk vele. Az automata rendszer esetében a szórófejek fixek, hiszen a föld alá telepítjük őket, így ha egyszer pontosan kiszámoltuk, hogy melyik területre mennyi szórófej kell, s azokat beépítjük, utána mindig ugyanúgy fognak locsolni. Az egyes időszakok vízmennyiség különbözőségét pedig az öntözési idővel lehet beállítani. Létezik egy nagyon egyszerű próba, amellyel le lehet mérni az öntözés egyenletességét. Az öntözött terültre el kell 10 darab poharat helyezni különböző helyekre. Ha ezekben a poharakban az öntözés végeztével 5-8 % eltérés van a vízmennyiség tekintében akkor jól működik a rendszerünk. Kézi öntözéssel gyakorlatilag lehetetlen ilyen pontosan beállítani a vízmennyiséget. Most jogosan kérdezhetik miért olyan nagy probléma ez? A meleg napokon nagyon magas a növények vízfelvétele, ha nem kapnak elég nedvességet hervadni, sárgulni kezdenek. A gyep esetében ilyenkor sárgás, kiégett foltok alakulnak ki. Azokon a részeken ahol bőven kap nedvességet a gyep továbbra is szép zöld marad, míg más helyeken besárgul és foltossá válik.
Mindez egy automata öntözőrendszer esetén kizárólag akkor fordulhat elő, ha a rendszert rosszul tervezték meg. Tipikus hiba, mikor a szórófejek nem fejtől-fejig elrendezésűek. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szórófej vízsugarának el kell érnie a szomszédos szórófejek középpontját. Ez sokak számára szórófej pazarlásnak tűnik, de higgyék el, korrekt, jól működő öntöző rendszert csak így lehet építeni. A telepítés során mindig megadjuk az egyes területek vízszükségletét, azaz mennyi időt kell beállítani a vezérlőben. Ehhez természetesen javasolunk nyári és őszi korrekciót, hiszen lényegesen több vízre van szüksége a területnek egy júliusi kánikulában, mint egy kora tavaszi napon. Az automata rendszerek előnye, hogy ezt a korrekciót egy gombnyomással elvégezhetjük, nincs szükség időt pazarló műveletekre. Ráadásul lehetőség van olyan érzékelők beépítésére is, amely maguktól megoldják ezt a korrekciót a hőmérséklet, napsugárzás és a csapadék függvényében. Természetesen nincs minden rendszerben szükség ilyen komolyabb érzékelőkre, ellenben eső érzékelőt minden esetben telepítünk. Egyrészt nincs annál bosszantóbb, mikor szakadó esőben az öntözőrendszerünk is éppen locsol, másrészt az automata rendszerek tervezésénél egyik fő szempont a víztakarékosság, azaz ha nincs szükség öntözővízre, akkor nem is használunk fel.
A víztakarékosság gyakran előfordul kérdésként, mikor az öntözőrendszerek előnyeit említjük, mégis sokan kétségbe vonják. Nem akarnék komoly növényélettani fejtegetésekbe belemenni, de lényeg, hogy a növények életfolyamataik során vizet párologtatnak el. Ezt a vizet a talajból gyökereiken veszik fel. Ezért a növények számára a talajban olyan nedvességi állapotot kell biztosítani, hogy az adott időszakban épp aktuális életfolyamataik során elpárologtatott vizet pótolni tudjuk. Ez a vízmennyiség elég pontosan számítható a növények, a klimatikus és talajviszonyok ismeretében. Ha több vizet juttatunk mint ami szükséges (például a kézi öntözés során mikor fél órán át locsolunk egy kis területet) az így kijuttatott víz jelentős része elveszik. Elfolyik, vagy leszivárog a talaj mélyebb rétegeibe, így a növények számára felvehetetlen lesz. Egy korrekt módon beállított öntöző rendszerrel épp a szükséges mennyiségű vizet tudjuk kijuttatni. Sokan kérdeznek ilyenkor nagyságrendi értékeket, amelyeket a korábbiak ismeretében nehéz megadni. Ha becsülni szeretnénk, akkor egy meleg nyári napon 1 m2 gyepfelületnek 4-6 liter víz szükséges. Azaz egy 500 m2 nagyságú kertben 3 m3 víz kijuttatása szükséges. Okos beállításokkal azonban sokat tehetünk a víz legjobb felhasználásáért. Éjszaka öntözve kisebb lesz a párolgási veszteség, azaz kevesebb vizet veszítünk. Többször kisebb adagokban öntözve megakadályozható a víz lefolyása a talajról. Erős szélben nagy az elsodródás, ilyenkor sem célszerű locsolni, hiszen a vízcseppek nem oda fognak jutni ahová szeretnénk. A szél problémára adnak megoldást a vezérlőhöz csatlakoztatott mini meteorológiai állomások vagy szél érzékelők. Látható, hogy az említett takarékossági szempontok kézi öntözéssel nem kivitelezhetők.
Az előbb említettem a párolgást, mint lehetséges vízveszteséget. Mire a cseppek a szórófejektől a földre lehullnak a levegő hőmérsékletétől és páratartalmától függően egy részük elpárolog. Ez a folyamat elkerülhetetlen, csupán a párolgás mennyisége a kérdés. Azonban a párolgásnak van egy lényeges pozitív tulajdonsága is. A víz párolgása ugyanis hőelvonással jár, azaz csökkenti a környező levegő hőmérsékletét és növeli a páratartalmat. Egy öntözőrendszerrel ellátott kertben érezhetően más a levegő, mint egy száraz, öntözetlen helyen. Egy nyári este kimondottan kellemes kiülni a kertbe a locsolás után, hiszen hűvösebb a környezet, úgy mondjuk egy más mikro klíma alakult ki. Ezt nem csupán mi, hanem a növények is érzik. Azokban a kertekben ahol automata öntözőrendszer működik, a gyepfelületen kívüli, néha öntözetlen növények is lényegesen szebbek, látványosan jobban érzik magukat.
Természetesen nem csupán a gyepet lehet öntözni, a kert minden részére lehet megfelelő megoldást találni, amelyet ugyanúgy a vezérlő automata irányít. A zöldséges kert, vagy akár a tujasor egyformán öntözött lehet. Számtalan megoldás áll rendelkezésre, nem is untatnék vele senkit, a lényeg, hogy egy jól beállított kertben minden növény, legyen az gyümölcsfa, sárgarépa vagy éppen fűféle mindig megkapja a szükséges nedvesség adagját.
További előnye az automata rendszereknek, hogy nem zavarják a kert élvezetét. A szórófejek például mind süllyedő kivitelűek, azaz az öntözési időn kívül a talajba visszahúzódva szinte láthatatlanok. Így kevésbé kitettek mechanikai sérüléseknek. Ez szintén gyakori kérdés, hogy mennyire tartós egy ilyen rendszer. A tapasztalatok szerint egy jól megépített és évente ellenőrzött rendszernek minimum 8-10 évet problémamentesen kell üzemelni. Több olyan kerttel is találkoztam, ahol 10-12 éves szórófejek csak azért kerültek cserére mert az elmúlt egy évtizedben kapott mechanikai sérülések (épp öntözés közben eltalálja egy focilabda, vagy autóval nekimennek) hada már látható károsodást okoztak, és így a szóráskép torzult, bár ennek ellenére még mindig 80%-ban ellátták feladatukat. A föld alatti csőhálózat szintén nem sérülékeny, kevésbé jellemző a meghibásodása.